1956 októberében a forradalom eseményeinek híre ugyan néhány nappal később érkezett meg Sátoraljaújhelyre, de október 26-ától itt is elindultak a megmozdulások. A hangosbemondókon keresztül a börtön fogvatartottjai is értesültek arról, valami történt odakint. A büntetés-végrehajtás 1956-os eseményeit dr. Estók József ny. bv. dandártábornok kutatja országos viszonylatban. A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön nyugalmazott parancsnoka egyben a Nemzeti Emlékezet Bizottság Hivatalának külsős munkatársa. Tudományos kutatóként városunk börtönbeli eseményeit is jól ismeri.
-Tudjuk, hogy városunkban is voltak forradalmi események 1956-ban Azt talán mégis kevesebben tudják, hogy a börtön is fontos események helyszíne azokban az időkben. Mit tudhatunk az intézet 1950-es évekbeli történetéről?
– A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön 1956-os eseményeihez szorosan hozzátartoznak az 1950-es évek elejének egyéb történései. Az egyik ilyen ismert tény, hogy a Budapesti Katonai Börtönből – 1952-ben női politikai elítélteket szállítottak az intézetbe, akik – a férfi köztörvényes bűncselekményt elkövető férfi elítéltek mellett – 1953 decemberéig a Kalocsára történő átszállításukig töltötték itt a büntetésüket. Ezt követően 1953. december 31-én, néhány hónapra kiürítik, bezárják a sátoraljaújhelyi börtönt. Ennek elsősorban az volt, az oka, hogy a szovjet „javító-nevelő táborok” mintájára létrehozott munkatáborok munkaerő igényét ki tudják elégíteni. A fenti cél megvalósulását, elősegítését szolgálta az 1951.január 1-el hatályba lépett 1950.évi II.tv. (Btk.), amely hatályon kívül helyezte a Csemegi –kódex addigi büntetési rendszerét –megszüntette a fegyház, börtön, fogház fokozatot – csak egy fajta szabadságvesztés büntetést ismert, amit „börtönnek” nevezetek el. Az új Btá alapján, a politikai hatalmi elvárásoknak megfelelni akaró igazságszolgáltatás pedig szinte egyre nagyobb számban utalta be a börtönökbe az ítéleteivel az elítéltek tömegét. Hazánkban az 1940-es évek végétől – szovjet minta alapján – folyamatosan hozták létre munkatáborokat, őrparancsnokságokat. 1952-ben az országban már több mint 45 helyen dolgoztak az elítéltek bányákban, építkezéseken, mezőgazdasági területeken, stb. Ilyen táborok, őrparancsnokságok működtek a megyénkben Tiszapalkonyán, a Hejőcsabán, Kazincbarcikán, Sajóbábonyban, Miskolc-egyetemvárosban, és a Miskolc-repülőtéri építkezéseken. 
- Sokáig állt üresen a börtön?
- 1954-ig, akkor szállítanak ide ismét rabokat, akik a körletek és az egyéb helyiségek átalakítását végzik el. 1954. november 15 és 1954. december 15-e között Kecskemétről és Ceglédről az intézetbe helyezik el a fiatalkorú fiú és lány fogvatartottakat.
– Hogyan értesültek a rabok a forradalmi eseményekről?
- A város különböző pontjain hangszórók voltak telepítve, így a hangos beszélőkből hallhatták, hogy valami készül a városban, illetve a börtönben dolgozóktól is információhoz jutottak. A hírek hallatán a rabok a saját lehetőségeik szerint kezdték meg az ellenállást. Nem tértek nyugovóra, nem vették fel az ételt, nem voltak hajlandók a zárkákba bemenni, illetve onnan kijönni. Ezzel párhuzamosan a városban élők, és a forradalmárok oldaláról is elindult egyfajta várakozás, hogy mi történik majd az itt fogvatartott rabokkal. 1956.október 27-re a hangulat- kint és bent – olyan feszültté vált, hogy sürgős intézkedésre volt szükség. A kialakult helyzettel kapcsolatos információ eljutott a Megyei Munkástanácshoz, ahol azt a határozatot hozták,- tartva egy esetlege kitöréstől, vagy erőszakos kiszabadítástól, melynek során súlyos köztörvényes bűnözők is szabadlábra kerülhettek volna,- hogy a börtönbe lévők ügyeit felül kell vizsgálni. Így 1956. október 28-án este a helyi Forradalmi Munkástanács az ügyészséggel közösen felülvizsgáló bizottságot hozott létre, amelynek tagja volt a járási ügyész, a járásbíróság bíróság elnöke, a munkástanács delegáltja, aki éppenséggel egy ügyvéd volt és természetesen az intézet parancsnoka. A bizottság feladata volt, az egyes ügyek felülvizsgálata, a politikai okok miatt bebörtönzöttek szabadon bocsátása, egyben annak megakadályozása, hogy megrögzött, köztörvényes bűncselekmények miatt elítélt bűnözők szabadon bocsátására sor kerüljön. A bizottság az akkor újhelyben raboskodó több mint 450 férfi és nő ügyét, vizsgálta felül és döntött a szabadlábra helyezésekről. A bizottság döntése alapján 296 nagykorú és 109 fiatalkorú fogvatartottat engedtek szabadon, napi ütemezés szerint 30-35 főt. Információim szerint ez nem zavarta a város lakosságát, sőt ezzel az intézkedéssel nyugodtak meg a kedélyek, mert a korábbi megnyilvánulásokból tartani lehetett attól, hogy kívülről rohamozzák meg az épületet.
- Van arra adat, hogy hány politikai fogoly volt akkora a sátoraljaújhelyi intézetben?
– Érdekes, hogy amíg az 1950-es években legalább volt rá külön adatsor, hogy mennyi a politikai ügy miatt bebörtönzött személy, addig 1956-os létszámjelentésekből ez a sor hiányzik. Szeretném azonban megjegyezni, hogy ez a publikus létszám soha nem a valós helyzetet tükrözte, gondolok itt pl. azokra, akik név nélkül csak sorszámmal szerepeltek a nyilvántartásokban. Az 1956. évi létszámjelentésekből csak következtetni lehet, arra, hogy az országosan nyilvántartott kb.2800-3000 fő katonai fogvatartott nagy valószínűséggel a politikai fogvatartottak kategóriájába tartozott, de megítélésem szerint a börtönökben ekkor a politikai letartóztatottak száma ennek a sokszorosa volt. Mivel a szabadlábra helyezettekről – sem helyileg, sem országosan- nem rendelkezünk megbízható személyes adatokat tartalmazó névsorral, úgy gondolom, hogy ugyanúgy, mint más intézeteknél, itt is előfordulhatott, hogy kisebb súlyú köztörvényes bűncselekmény miatt elítélt is szabadítva lett. A kutató munkám egyik nagyon fontos sarkalatos részét képezi, a lehető, legpontosabb névsor összeállítsa, hogy 1956-ban melyik intézetből, kit, mikor helyeztek szabadlábra, vagy milyen körülmények közt került ki a börtönökből az érintett, továbbá, hogy az illető milyen bűncselekmény miatt volt elítélve.
-Több helyen megjelent, hogy az újhelyi eseményekhez és később a hegyközi erdőkbe vonult forradalmárokhoz is a börtönből kaptak fegyvereket a felkelők? Hogyan?
– Igen, erre egész pontos adataink vannak. A nemzetőrök városból való kivonulása előtt egy bizottság jelent meg az intézetben. A bizottság tagja volt a honvéd helyőrség parancsnoka is, és az intézet parancsnokának bemutatták a Megyei Munkástanács utasítását. A bemutatott dokumentum azt tartalmazta, hogy a parancsnok a bizottságnak fegyvert, lőszert és ruházatot adjon ki. Erről szabályos átadás-átvételi elismervényt írt alá a Forradalmi Munkástanács és az intézet parancsnoka, amelynek értelmében a raktárból 1 db maxim géppuska, 10 db PPS géppisztoly 53 db karabély és a hozzájuk tartozó nagy mennyiségű lőszer, továbbá jelentős mennyiségű szürke ruházat került átadásra.
- Mi történt a forradalom leverése után a szabadító bizottság tagjaival?
– EJ: Emlékeim szerint a többségük a forradalom után is dolgozhatott eredeti szakmájában, nem így az akkori börtönparancsnok Farkas Sándor. bv. százados. A parancsnok a forradalmi események alatt a békés megegyezésre törekedett, amit később a hatalom nem nézett jó szemmel. A helyzetét tovább rontotta, hogy időközben Ormosbánya Szénbánya munkahelyről 207 fő fogvatartottat szállítottak az intézetbe, akik 1956. december 12-én kitörést kíséreltek meg, az eredményesség érdekében a személyzet tagjai közül 4 főt túszul ejtettek, de nem bántalmazták őket. A zendülést kormánybiztos irányításával 20 fő karhatalmista számolta fel. Kívülről az ablakokra lőttek, a lövések hallatán a rabok a túszokat elengedték, majd később a zárkák ajtaját eltorlaszolták, amit az ablakokon keresztül erős vízsugárral szüntetett meg a karhatalom. Az októberi események miatt 1956.december 15-én a parancsnokot Farkas Sándor szds-t leváltják, előbb az országos parancsnokságon előadóként dolgozik, majd a váci intézet parancsnokának nevezik ki. 1957 júniusában fegyelmileg elbocsájtják. Ettől kezdve Farkas folyamatosan kérte ügyének felülvizsgálatát, és rehabilitációját. Az egyik beadványában a következőket írja:
„a börtönben lévő 33 fős nagyidős elítélteknek életük árán is szándékukban állt a börtönből való kitörés. Az esetet jelentettem az akkori országos parancsnoknak és segítséget kértem. Azt az utasítást kaptam, hogy nyissak tüzet az elítéltekre és az utolsó golyóig lőjem őket és az utolsó golyót hagyjam meg magamnak. Jelentettem az esetet a Borsod Megyei Rendő-főkapitánynak is kérve a segítségét. A válasz hasonló volt az előző utasításhoz, azzal a különbséggel, hogy ha egyetlen egy elítélt kijön a börtönből élve, engem fog agyonlövetni és utána majd ad segítséget. Végül részemről az ügy lerendeződött vér és emberáldozat nélkül.”
Farkas Sándor bv. századost csak a rendszerváltás után, 1990-ben rehabilitálták, elbocsátásának „fegyelmi” jogcímét törölték. 1990. augusztus 1- i hatállyal nyugállományú bv. alezredessé léptették elő. 1992-ben pedig a Magyar Köztársaság Elnöke az 1956-os Forradalom és Szabadságharc során tanúsított magatartásáért részére az 56-os Emlékérmet adományozta.
- A büntetés-végrehajtás történetére milyen hatással volt a forradalom?
– A szabadításoknak köszönhetően 1956 decemberében jócskán lecsökkent a börtönben lévők száma, míg korábban 1956 elején a Rákosi rezsimnek köszönhetően közel 60.000 ember élt rácsok mögött, addig ez a szám 1956 decemberére 5365 főre csökkent. A politikai hatalom közel tíz éves ámokfutása közvetlenül közel 700.000 embert érintett közvetve pedig a hozzátartozóikat is. Az 1956-os októberi forradalom elhozta a szabadulást az ártatlanul bebörtönzötteknek. Ami viszont a forradalom leverése után következett be a forradalom aktív részt vevőivel és az osztályidegenekkel szemben az történelmünk egyik legvéresebb legszégyenteljesebb leszámolásaként került be az 1990-es rendszerváltás utáni történelemkönyvekbe.
KBK