Pár fő a szovjet hősi emlékműhöz ment, aminek a tetejéről előbb leverték a vörös csillagot, majd szétverték az oldalán lévő cirill-aranybetűs márványtáblákat. (Érdekesség, hogy visszaemlékezések szerint igencsak meglepődtek az ott lévők: a fekete márvány lapok hátoldalán héber feliratok voltak. 1945-ben valószínűleg az orosz parancsnok a helyi zsidó temetőből hozatta el azokat…)
Az emlékmű-rongálásban résztvevő 5 főt a forradalom utáni számonkérés során izgatás vádjával bíróság elé állították. Közülük hármat több hónapos letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, kettőt pedig felmentették.

A téren összegyűlt tömegből kiváló másik csoport egy bekiabálás hatására cselekedett.

„- Foglaljuk el a rendőrséget!” –kiabálta valaki és ennek hatására többen a (mostani Hajnal utcán lévő) városi rendőrőrsre mentek, ahová könnyen bejutottak, mert ott már csak a portás volt. Az „elfoglalás” tehát könnyen ment. A bejutottak nekifogtak kiüríteni a páncélszekrényeket, így az ablakon át az utcára kerültek a tömeg elé a beszolgáltatási, megfigyelési dossziék.

Az események hatására a járási tanács és a pártbizottság vezetői megbeszélést tartottak és az arra meghívott üzemi és intézményi küldöttekkel megalakították a városi munkástanácsot.

Elnöke Kovács Albert a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke lett, a tanács 11 tagjából 9 volt a kommunista MDP (Magyar Dolgozók Pártja)-tagja, köztük a pártvezetők (Szűcs István járási párttitkár és László Imre városi párttitkár)