A LEGENDÁS

Legendás a pesti srácok bátorsága, vakmerősége, leleményessége. Ilyenek voltak Újhelyben is, első volt ezek között Kummer Károly, a Sátoraljaújhelyi Nemzetőrség parancsnoka.
Kummer Károly 1920.április 1-én született a Békés megyei Kétegyházán.
Első munkahelye Dévaványán volt, ahol vas-és fémesztergályos, géplakatos és szerszámkovács munkakörökben dolgozott 1940.július 16-tól 1941-ig, amikor bevonult katonának.
A második világháborúban orosz hadifogságba esett. Onnan 1947-ben tért haza.
Az 1950-es években a Miskolci Útfenntartó Nemzeti Vállaltnál telep-, majd műhelyvezetőként dolgozott. Innen került 1951 nyarán a Sátoraljaújhelyi Mezőgazdasági K.T.Sz-be üzemvezetőnek, majd a Sátoraljaújhelyi Vasipari és Gépgyártó Kisipari Termelőszövetkezet (K.T.Sz.) következett. 1954-ben a Hollóházi Kerámia Gyár műszaki rajzolójaként dolgozott.
Magániparosként is tevékenykedett. A Sátoraljaújhelyi Városi Tanácstól 1956.január 15-tel kérte géplakatos iparának beszüntetését, amit az január 30-án el is fogadott.
A forradalom kitörésekor Kummer Károly mindössze 36 éves volt; a legenergikusabb férfikorban, a fiatalság és az érett férfikor határán.
Az elsők között volt kezdeményezője az Újhelyi megmozdulásoknak. Az október 26-án lezajlott tüntetések (a Kossuth-szobornál, a diákotthonok előtt) egyik szónoka, az önkényuralmi jelképek eltávolításának (a Szovjet Hősi Emlékműről, a középületekről) kezdeményezője.
Az október 26-i tüntetés után megalakult városi Munkástanács népgyűlésen kívánta magát megerősíteni, ezért október 27-ére hívta azt össze. A gyűlés előtt azonban feldühödött tömeg lepte el a járási tanács épületét, mert nem tetszett az embereknek, hogy a Munkástanácsban több kommunista vezető is helyet kapott. A dühödt indulatokat végül Kummer Károly fellépése akadályozta meg. A kommunisták eltávoztak, majd 27-én ezután alakult meg az új Városi Munkástanács és annak Végrehajtó Bizottsága.
Ebben Kummer Károly a létrehozandó Polgárőrség parancsnokaként is tag lett.
Az általa megszervezett Sátoraljaújhelyi Nemzetőrség létszáma október végén közel 200 fő volt. A nemzetőrség zömében polgári személyekből, – köztük diákokból – verbuválódott, feladata a rend és közbiztonság fenntartása volt. Őrszakaszokba osztva a város 6-7 felállítási helyén, 24 órás váltással láttak el szolgálatot. Feladataik közé tartozott a város különböző létesítményeinek felügyelete, közintézményeinek,üzemeinek, a lakosság vagyonának őrzése, a gépjárművek ellenőrzése, a fegyverviselési jogosultság felülvizsgálata stb.
A forradalom napjaiban élelmiszert, üzemanyagot, cigarettát szállítottak a felkelőknek Miskolcra és Pestre. A nemzetőrség felszerelését fegyverzetét és ruházatát a város területén székelő fegyveres szervektől (a rendőrségtől és főleg a börtöntől) vették át szabályos leltárral, átadás-átvételi bizonylatokkal. Székhelyük a városi rendőrség akkori épülete volt.
A nemzetőrséget energikusan és teljes fegyelemmel irányította, így parancsnoklása idején erőszakos cselekményekre nem került sor.

A szovjet csapatok Sátoraljaújhelybe történő november 9-i bevonulása után az újhelyi nemzetőrök vezetésével Kőkapura vonultak ki, hogy elkerüljék a leszerelést és ellenállást szervezzenek. Hozzájuk csatlakozott a Sárospataki Nemzetőrség egyik szakasza kb. 5o fővel, akik november 5-én este a Királyhegyen át, egy ott töltött éjszaka után a hegyeken keresztül vonultak Kőkapu felé. Ugyanez idő tájt a szerencsi nemzetőrök egy csoportja is csatlakozott hozzájuk. A felkelők egyik (nagyobb) csoportját Kummer a Kemence-patak, ill. a Pálháza felé vezető úton helyezte el. Itt alkalmas helyen elővédet telepítettek, ahol a sárospataki nemzetőrök teljesítették figyelőszolgálatot. Két golyószórót állítottak fel egy kilövésre alkalmas helyen.
Fegyverzetüket képezte 2 db 37 mm-es gépágyú is.
Az egyik teljesen javíthatatlan volt, ezt megsemmisítették. A másik sorozatlövés helyett csak egyes lövések leadására volt alkalmas. Ezt gépkocsival tüzelőállásba vontatták, néhány kísérlet után „belőtték” a Pálháza felől vezető útra.
A pesti forradalom novemberi vérbefolytása után az orosz csapatok felfedezték Kőkaput is. Mivel sikeres fegyveres ellenállásra semmi esély nem volt, a Kummer vezette nemzetőr csapat rövid megbeszélés után letette a fegyvert.
Kummer jelleméből nem hiányzott bizonyos fokú vagányság sem, így a fegyverletételi tárgyalás a visszaemlékezők szerint néhány üveg szilvórium kíséretében folyt le.
Az újhelyiek és a szerencsiek fegyvereik letétele után szabadon hazamehettek.
Kb. 50 fő, az összes pataki nemzetőr Józsa György vezetésével Rostalló irányába tovább vonult Istvánkútra, – Kummer utánuk ment és győzködte őket, hogy ne szegjék meg az oroszokkal kötött egyezséget – s csak ott rakták le felszerelésüket és adták le fegyvereiket.
A fegyverletétel után Kummer Károly rövid ideig őrizetben volt, majd Újhelyben bújkált, de félve a megtorlástól előbb Pestre, majd több társával együtt Nyugatra menekült.
Egy visszaemlékezés szerint: „Az utolsó éjszakája már nagyon veszélyes volt, nem is mert otthon aludni, hanem hozzánk jött. Nekünk van egy óriási kályhalyukunk, igen eldugott helyen, ez elől mindent elhúzgáltunk, hogy hirtelen be tudjon ide bújni. De bizony eléggé nyugtalanul töltöttük az éjszakát, hajnalban aztán egy zöldséges teherautó vitte fel Pestre.”
Előbb 1957.áprilisában Angliában, Londonban (Bradford-on-Avon) tartózkodott, ugyanezen év júniusától már a kanadai Vancouver-ben élt, az ötvenes évek utolsó éveitől kezdve pedig az USA-ban, a Missouri állambeli St. Louis városában talált menedéket.
1957-ben Miskolcon, az ún. Kummer-perben távollétében halálra ítélték.
Amnesztiáját fia csak 1990-ben tudta kijárni. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1990.október 29-én mondta ki, hogy halálos ítéletét semmisnek kell tekinteni.
Kummer Károly 1991.március 1-én halt meg az Illinois állambeli Collinsville városában.
Fehér József – Ducsai Attila