November 9-én szovjet páncélos csapatok érkeztek a városba. Visszaemlékezések szerint 8-10 orosz tank volt akkor a városban, a vasútállomásnál, a posta és a tanácsháza előtt álltak és 2-3 nap után tovább mentek.

A Kőkapun lévő diákok szüleinek kérésére dr.Rákos Rezső felkereste Kummert és arra kérte, hogy engedje haza a diákokat. Kummer nem állított akadályt: kb. 15 diák hazatért. A kőkapui csoport létszáma kb. 60 főre csökkent ekkor.

Az orosz katonai jelentét és az országos helyzet okán a kommunisták egyre bátrabbá válnak a forradalommal szemben.

Szűcs István járási párttitkár és társai Miskolcról több mázsányi, a Kádár-kormány felhívását, a csehszlovák nép „segítségét” bemutató és Mindszenty „leleplezését” tartalmazó újságot és röplapot hozott a városba, amit több helyen szétszórtak. A lakosság azonban ezt nem nézte jó szemmel. Hatalmas felháborodás kerekedett, elkezdték elégetni a röplapokat, újságokat és a száznál is több összegyűlt ember a felelősökért indult a pártbizottságra. Az épület folyosóján találkoztak össze Szűccsel, akit szidalmazni kezdtek és majdnem tettlegességig fajult a dolog, de végül a párttitkárt kivitték az utcára, ahol a tömeg nagyobb része egyből körbevette. Kommunista-ellenes, fenyegető megnyilvánulások után végül Szűcsöt – akinek semmi bántódása nem esett – a munkástanács és a vasúti őrség helyszínre siető két tagja menekítette a tanácsházára, majd a lakására a tömeg haragja elől.

Délután a pálházi rendőrőrsön a városi munkástanács tagjai és Kummer között tárgyalások zajlottak, hogy tegyék le a fegyvert és jöjjenek haza Kőkapuról. Végül nem sikerült Kummert meggyőzni erről.

Az oroszok parancsnoka, – miután csehszlovák helikopterek felderítették és 1500-2000 fősre (túl)becsülték az ellenállókat – felvette a kapcsolatot Kummerrel és ultimátumot adott: ha a felkelők nem vonulnak ki és nem teszik le a fegyvert, támadást indítanak. Kummer kérésére egy nap haladékot adott az orosz tiszt és megegyeztek egy másnapi személyes találkozóban.

Kummerék azonban nem tettek le a harcról. November 10-én 4 teherautóval a fegyvereiket a kőkapui üdülő felett lévő Rostalló-tanyára vitték, hogy a hely adottságait kihasználva, a beengedett oroszokkal ott veszik fel a küzdelmet.

Az oroszokkal történő találkozóra a Pálháza és Füzérradvány közötti úton került sor, innen pedig a pálházi postára mentek. Kum-mert két társa és egy tolmácsnő kísérte el. Az orosz parancsnok egy térképen mutatta meg neki, hogy körbe vannak kerítve, nincs értelme a harcnak. Kummer kételkedett, mire az orosz tiszt körbevitte őt egy teherautóval, megmutatta neki a csapatokat. A hatalmas túlerő látványa meggyőzte Kummert és a megadás mellett döntött.

Visszatérve Kőkapura az ott lévők egy része nem fogadta jó néven a kapitulációt, Kummert árulónak nevezték, volt, aki meg is akarta ölni. Végül csak egy elszántabb kis csoport maradt fegyverben, a többiek 11-én letették a fegyvert az oroszok előtt, akik visszaszállítottak mindenkit Újhelybe.

A csoport Józsa György vezetésével elindult még beljebb a hegyekbe, Istvánkút felé. Ott rejtették el a magukkal vitt fegyvereket és egy épületben az ÁVH-s iratokat. Ezeket később az oroszok megtalálták. Pár nap múlva, – harc nélkül – a Józsa-csoport tagjai is hazatértek.

A kőkapuiakról részletes feljegyzést készítettek a megyei rendőrség politikai nyomozói, a csoport 112 tagját azonosították, közülük – a kivégzett Józsa György mellett – 20 főt sújtottak a szabadságvesztésnek valamilyen formájával. A kőkapuiak közül 28 fő emigrált. Közöttük Kummer Károly is, akit távollétében ítéltek kötél általi halálra.

A városban és a járásban is a kommunisták lassan visszavették a hatalmat. Decemberben még sztrájkolt a vasútállomás és a Dohánygyár is, 12-én pedig 240 rab sikertelen szökést kísérelt meg a börtönből. 1957-től pedig elkezdődött a számonkérés…                 D.A.