November 3-án a Járási Nemzeti Bizottság – amely november 8-tól Járási Munkás-Paraszt Tanácsra változtatja a nevét – újabb szervezett gyűjtésre felhívó körlevelet bocsátott ki a szabadságharcban elesettek hozzátartozóinak megsegítésére.

November 4-én a szovjet bevonulás hírére Kummer Károly az oroszok elleni harcra buzdította a nemzetőrség tagjait. Azok többsége egyetértett vele és mivel nem akartak a városban harcolni, szervezetten elindultak a Pálházától 7 kilométerre, a hegyek ölelésében lévő és nehezen megközelíthető, de jól védhető Kőkapura. Itt, az egykori vadászkastélyból pártüdülővé tett épületben és környékén rendezték be a főhadiszállásukat. Hat járművel, sok lőszerrel, fegyverrel, robbanószerekkel; a városi üzemekből, boltokból, intézményekből, – elismervényekkel átvett (!) – élelemmel, italáruval, gyógyszerrel valamint az ÁVH irataival vonultak ki.

Őrhelyeket és tüzelőállásokat hoztak létre, volt katonai kiképzés, saját konyha és kötözőhely is. A következő napokban a környező falvak határőrőrseiről is szereztek fegyvereket.

Az Újhelyből kivonultak mellé, – Kummerék röplapos felhívásának hatására – csatlakoztak szerencsi, sárospataki, miskolci nemzetőrök is, és több hegyközi falu lakosa. Így létszámuk 120-150 főre nőtt. A környező falvak népe támogatta, segítette a fegyvereseket: élelmiszert gyűjtöttek nekik, de például a nyíri református pap, Hörcsik Lajos felesége 3 napig főzött a táborban rájuk.

A Kőkapura kiérkezett forradalmárokat feleskették. A későbbi rendőrségi, bírósági kihallgatások jegyzőkönyveiben olvasható vallomások szerint az eskü lényege az volt, hogy a bajtársaikat nem hagyják cserben, harcolnak az oroszok ellen, és aki gyáva lesz vagy megszökik, azt agyonlövik. Más visszaemlékezések szerint az eskü arról szólt, hogy nem árulnak el senkit és küzdeni fognak a belső és külső ellenséggel szemben.

November 5-én, – a nemzetőrök kivonulása után- a város gyakorlatilag a rendet és a (köz)biztonságot biztosító fegyveresek nélkül maradt. A munkástanács valamint a járási, városi pártbizottság tagjai megbeszélést tartottak a városi tanács épületében. Szűcs István járási párttitkár ekkor tett javaslatot egy „munkásmilícia” létrehozására. Bár ezt többen korainak és veszélyesnek tartották, 50 munkás jelentkező akadt és elkezdték a szükséges fegyverek gyűjtését is.

A szervezkedésről Kummerék is tudomást szereztek és két teherautónyi nemzetőrrel, felfegyverkezve visszatértek a városba.

November 5-én a Kőkapuról érkezett nemzetőrök előbb a városi tanácshoz hajtottak, ahol őrizetbe vették Papp századost, majd az odaérkező járási párttitkárt, Szűcs Istvánt, aztán a városi rendőrkapitányságnál Kőműves századost, aki a munkásmilícia megszervezése miatt volt ott.

Aztán elmentek Bodroghalomba is, ahol a volt járási párttitkárt keresték, hogy őt is elfogják, de nem találták otthon.

A három kommunistával és az összegyűjtött fegyverekkel ezután visszatértek Kőkapura

Az akció és a letartóztatás ellen tiltakozva a városi Forradalmi Nemzeti Tanács egyes tagjai felkeresték Kummert és kérték, hogy engedje el a három férfit. Hosszas vita után végül Kummer úgy döntött, hogy visszaszállítják őket a városba és „háziőrizetbe” helyezik őket. 6-án ez meg is történt. De az őrizetre nem került sor.

A november 5-én Kőkapura kivitt férfiakat egy külön szobában helyezték el, italt, élelmet adtak nekik és őrzés alatt voltak.

Kovács Árpádné rendőrségi vallomása szerint: a forradalmárok vezetői két részre szakadtak a sorsukat illetően: voltak, akik a kivégzésük, és voltak, akik a szabadon engedésük mellett érveltek. A meglehetősen heves vitának végül Kummer vetett végett. „-Lecsendesített az alvezéreit és azt mondta, mutassuk meg, hogy mi úriemberek vagyunk!” Ezután a három embert sértetlenül visszavitték a városban.

Kummerék 6-án magukkal vitték Kőkapura a járási pártbizottság sokszorosító gépét. 7-én újra visszatértek a városba és a maradék nemzetőrt és rendőrt is lefegyverezték. Cigándról két hátrahagyott 37 mm-es páncéltörő ágyút, lőszerekkel együtt felvontattak Kőkapura, de csak az egyik volt működőképes.

A Járási Munkás-Paraszt Tanács ülésén megpróbálják elismertetni a Kádár-kormányt.